BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE FÖLDVÁRAI

TÚRÁK AZ ABAÚJI FÖLDVÁRAKHOZ ÉS VÁRAKHOZ

A túra kiírója:
Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület
Székhely, levelezési cím: a www.helyiipar.hu honlap Elérhetőségeink címszó alatt

Az anyagot összeállította:
Kiskun Magdolna túravezetõ, alelnök

 

T Á J É K O Z T A T Ó

Túrajelentés igazolása:

A túravezető által vagy egyénileg a legközelebbi helységben bélyegzéssel. A várakat ábrázoló fényképeket is elfogadunk.

Igazoló füzet beszerezhető:

- A Miskolci Helyiipari TE honlapjáról letölthető (Túramozgalmak)

A teljesítők kitűzőt vehetnek át, melynek ára 500,- Ft.

Érdeklődni lehet: Kiskun Magdánál
a 06-46-351-608 telefonon vagy a 06-30-509-8842 mobilon.

A teljesítést igazoló füzet személyesen leadható elnökségi üléseinken (minden hét páros szerdáján 16.30 és 18.00 között a Miskolc, Papszer u. 2.sz. alatti irodában), ahol a kitűző átvehető.

Egyéb esetben az igazoló füzetet levélben kérjük eljuttatni levelezési címünkre saját névre megcímzett és felbélyegzett válaszborítékkal. A kitűzőt ezt követően postázzuk.

Megyénk várakban igen gazdag. Településeink határában elérhetõ közelségben mindenütt találunk legalább egy várat, várromot, vagy földvárat. A lakosság nagy része azonban ezeket nem ismeri.

Mivel földváraink történelmünk távoli korában fontos szerepet játszottak, szükségesnek látjuk, hogy ezeket a várakat, vagy legalább azok egy részét a turistatársadalomnak bemutassuk, azokról némi ismeretanyagot nyújtsunk.

Ilyen célzattal hirdetett túrát elsõként a Bánrévei Vasutas Természetjáró Baráti Kör 2000. évben, elsõsorban saját tagjai részére. 2001. évben újból meghirdették és újabb földvárakat kerestek fel túráik során.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség 2002. évben érdemesnek látta ezt a kezdeményezést támogatni, és a bánréveiek gesztorsága mellett megyei túramozgalmat indítani a földvárak megismerésére.

2002. évben az érdeklõdõ természetjárók három észak-borsodi túra keretében ízelítõt kaptak a terület földvárairól úgy, hogy közben alig járt útvonalakon ismerkedtek a természet szépségeivel.

2003. évben a Helyiipari Természetbarát Egyesület vállalta az abaúji földvárak és várak bemutatását. Fõleg azokat, amik kevésbé ismertek, távoli eldugott helyen szerényen húzódnak meg évszázadok óta.
2004. évben a dél-borsodi földvárak bejárásával folytatjuk a sorozatot, melyet a Diósgyõri Természetbarát Sport Klub fog vezetni.
Földváraink nem tartoznak a megcsodált látványosságaink közé. Aki oda mégis elgyalogol, az jól teszi, ha képzelet szabadon engedi, és akkor már izgalmasabb élményekkel gazdagodva térhet haza. Hiszen túráink során gyakran érintünk olyan halmokat, fennsíkokat, amit a térképen földvárként jelölnek. Még a természetjárók is ritkán figyelnek fel rá, mivel alig lehet belõle látni valamit, esetleg egy nagyobb dombot árkokkal körülvéve, sok esetben már árok sincsen. Bezzeg egy kõvár falakkal, tornyokkal, rejtelmes alagút mesékkel, az igen, az felkelti kíváncsiságunkat. De amikor beteltünk ezen érdekességekkel, akkor forduljunk más, új ismeretek felé, mivel földváraink az õskorról, a honfoglalásról, és az államalapításról szólnak, ha faggatjuk õket.

Induljunk hát vissza a múltunkba és villantsuk fel a kezdeteket is!

Földváraink Európa szerte a bronzkorból származnak. A telepek korát régészek állapítják meg, az elõkerült leletek alapján. Ahhoz, hogy idõben ezeket el tudjuk helyezni, tekintsük át röviden a történeti korokat országunk területén.

ÕSKÕKOR (100000 - 8000)
A kor embere zsákmányoló életmódot folytatott. A vízhez vonuló állatokat
csapdával ejtette el és kõbõl készült eszközökkel pengékkel és kaparókkal készítette el ételét és ruházatát.

ÁTMENETI KÕKOR (i.e. 8000 - 6000)
Ebben az idõben készítették a Bársonyházi kõeszközöket, melyek az elsõ õskõkori leletek hazánkban, s melyek nyomán Herman Ottó elindította az õskorkutatást Magyarországon.

ÚJKÕKOR (i.e. 5000 - 4000)
Az emberek áttértek a gyûjtögetõ, halász-vadász életmódról a sokkal biztonságosabb megélhetést nyújtó élelemtermelésre. Ez a fajta életmód megkövetelte a letelepedést. Halottaik mellé szépen díszített edényeket helyeztek el élelemmel és gyöngyökkel együtt.

RÉZKOR (i.e. 2500 körül kezdõdött)
A rézmûvesség ismereteinek elterjedésével megkezdõdött a fémeszközök, ékítmények öntése, melyek jóval tartósabbak voltak csontból készült társaiknál.

BRONZKOR (i.e. 2000 - 800)
Megjelentek a FÖLDVÁRAK a települések mellett, amit indokolt a délrõl érkezõ nagy létszámú népcsoportok érkezése. A megszállók nevüket jellegzetes halmos temetkezésükrõl kapták.
Egyes személyek, családok kezében felhalmozódó bronz és aranykincsek jelentõs társadalmi tagozódáshoz vezettek.

VASKOR (i.e. 800 - kb. idõszámításunkig)
A vasat kezdetben ékszerként használták, de a hódító népek katonai fölényüket vasfegyvereiknek is köszönhették (szkíták és kelták).

RÓMAI KOR
Pannónia idõszámításunk után az elsõ három században tartozott a római birodalomhoz.

NÉPVÁNDORLÁS KOR
A hunok megjelenése jelenti a népvándorlás kor kezdetét (V. század)

MAGYAR HONFOGLALÁS KOR ÉS KÖZÉPKOR
A Kárpát-medencét 895-900 között vették birtokba a magyar törzsek.
Az egykori nemzetségfõi központok emlékét megyénkben hatalmas, nagyrészt a XI. században épült földvárak õrzik (Sály-Örsúr vára, Abaújvár, Borsodi földvár).
A középkori Magyarországon található földvárakról régészeink, történészeink a következõ megállapításokat adták közre:

Györffy György elmélete szerint: "a Szent István-kori megyék központjai földvárak lehettek, amelyek közül több már a 10. században egy-egy elõkelõ nemzetségfõ szálláshelyeként épült fel. E várak egy részét István király kisajátította, berendezte bennük állama elsõ központjait, a közigazgatást, az egyházi és világi életet egyaránt irányító megyeszékhelyeket. A földvárak másik része viszont az államalapítás korában a 11. század elején kifejezetten megyeközpontként épült." (Györffy György)

"Ezeket az ispánsági várakat nem faszerkezetekkel erõsített földsáncokként, hanem megfordítva, bizonyos szintig földdel feltöltött favárakként képzelhetjük el." (Wolf Mária)

"Ezek alapján nem helytálló a földvár elnevezés." (Bóna István)

"Az ispánsági várak mellett találtak olyanokat, amelyek egy-egy kis-, vagy középbirtokos család gazdasági központjaként épült, ezek a "kisvárak" átmenetet képeztek az ispánsági várak és a kõvárak között."(Miklós Zsuzsa)

A magyarországi földvárak kutatását 17-18. század fordulójára az elsõ katonai térképek készítésének idejére vezethetjük vissza. A többé-kevésbé tudatos kutatások a 19. század elsõ felében kezdõdtek meg. Az elsõ földvár kutatások az 1870-es években történtek, ezt követõen ásták meg elõször pl. Szabolcs várát is. A 10-11. századi földvárak módszeres kutatása a II. világháborút követõ években a mai országhatárainkon kívül indult meg, különösen Erdélyben. Az 1960-as évek végén az 1970-es évek elején kezdõdött egy programsorozat, amelynek a feladata a korszak földvárainak régészeti feltárása, építési idejüknek, funkciójuknak meghatározása volt.
A kutatás témája: " A honfoglalás és kora Árpád-kori nemzetségfõi és ispánsági központok régészeti kutatása. "
A mintegy másfél évtizeden keresztül intenzíven folyó kutatási program keretén belül tárták fel Abaújvár, Borsod és Sály-Örsúr várát.

ABAÚJVÁR

Az 1976-1981-es ásatások után tisztázódott, hogy a vár sánca alatt õskori, késõ bronzkori és császárkori leletek tanúskodnak a korábbi idõk telepeirõl. A vár belsõ területén viszont románkori település nyomait tárták fel. Ez egy kõalapozású kváderkövekbõl épített félköríves szentély-záródású románkori esperesi templom volt. A templom körül összesen 786 sír került napvilágra. A sírokból elõkerült leletek a temetõ 12-13. századi használatára utalnak.
Az ásatók a gerendaszintek és a gerendaszerkezet ismeretében elkészítették a sánc elvi rekonstrukcióját is, mely szerint a sánc alapszélessége 23 m lehetett, megmaradt magassága pedig 5 m. A számítások szerint a ma ismert kézimunka normák és optimális idõ figyelembe vételével száz embernek kb. két év és három hónap kellett a sáncszerkezet elkészítéséhez.
A vár története:
Az abaúji vár építésére történeti adatot nem ismerünk. Kézai Simon (1358) szerint Aba Sámuel király (1041-1044) építtette. Az észak felé vezetõ fõútvonal mellett épült vár az Újvár nevet kapta, amely az újvári ispánság és kezdetben az esperesség székhelye lett. Újváron találkozott össze 1046-ban az Oroszországból jövõ Endre és Levente a lázadó Vatával és társaival. 1106-ban Álmos herceg Lengyelországból sereget behozva elfoglalta, mire Kálmán király ostrom alá vette. Az ostrom megbékéléssel végzõdött. 1242. február 2-án azon várak között sorolják fel, amelyet a tatárok még nem tudtak elfoglalni. A tatárjárás után IV. Béla intézkedik a vár õrzésérõl, az újonnan épített várak mellett azonban elveszítette jelentõségét. Az 1400-as évek után Újvárat már csak faluként említik, várként többé nem szerepel.

TELKIBÁNYA-CSER-HEGY ÕSKORI VÁR

Az 1867-bõl származó szöveg szerint "A Templom ellenében való hegyrõl ostromlották õket (mármint a huszita cseheket), melyet most is Cserhegyének hínak, a holott is földhányások helyei láttatnak".
1993. õszén Nováki Gyula és társai terepbejárást végeztek, melynek eredményeként egy nagy kiterjedésû, eddig ismeretlen õskori sáncvárat találtak, majd 1994-ben felmérték. A sánccal körülvett terület hossza 780 m, legnagyobb szélessége 300 m, a sánc teljes hossza 2000 m.

TELKIBÁNYA - TEMPLOMDOMB ERÕDÍTETT TEMPLOM

A korábban már említett 1867-es protokollum (református egyházi jegyzõköny) szerint a 15. század közepén a várost megszállva tartó husziták (csehek) erõdítették meg a templomot, … "azt árokkal körülvévén abból oltalmazták magukat".
A mára fennmaradt sáncvár elhelyezkedése, alakja és típusa alapján középkori eredetû. Pontosabb adatokat csak ásatással nyerhetnénk koráról, de mivel az egykori vár belsõ területét teljes egészében a jelenleg is mûködõ temetõ és a viszonylag nagy méretû templom foglalja el, így egyenlõre a terület jövõbeli régészeti kutatása nem várható.

BOLDOGKÕVÁRALJA - TÓHEGY ÕSKORI VÁR

A Magoska (734 m) nyugat felé fennsíkká szelídül, amelyen három különálló csúcs alakult ki. Északnyugat felé a legszélsõ a Tóhegy (344 m) középsõ a Leányhegy (354 m), a harmadik külön nevet nem kapott.

A csúcsok között egy-egy tó található, amelyek csak esõzések után telnek meg. A Mozsár-rét tavának érdekesség az, hogy partját egy-, másfél méteres magasságban kövekkel rakták körbe, ma már nem deríthetõ ki ez mikor történt.

1896-ban ásatott ezen a területen Mihalik József. Az Õ idejében még legeltetés folyt ezen a helyen, így áttekinthetõbb volt a fennsík. Õ írta le a telepet védõ kõsáncot, ami ma már nem mindenütt követhetõ a sûrû bokrok
miatt. Mihalik tizenkétnapos ásatást végzett, és több leletet gyûjtött a Tóhegyen és a Leányhegyen egyaránt. Itt cserepek, kõeszközök kerültek elõ, amelyeket a kõkorszakból származtattak. A sánc viszont késõbbi, tehát fiatalabb építésû, minden bizonnyal a késõ bronzkor embere emelte. Az õskori telepet tehát kõsánccal védték, ennek eddig felderített hossza 1650 m, belsõ magassága néhol eléri az egy métert, és erõsen szétomlott. Tisztán kõbõl áll úgy, hogy néhol még a növényzet sem tudott rajta elterjedni, többségében azonban igen sûrû, tüskés, bozótos erdõ fedi, amely a Leányhegyet is beborítja. A Tóhegyrõl viszont szabad a kilátás minden irányba. Ideális védelmi terület a fennsík, amelynek két oldala meredeken zuhan alá, egyik pedig védte a katlant, és a hajdan benne lakókat.

A természet leleményes adottságát csodálhatjuk ebben az õskori településformában.

FELSÕDOBSZA VÁRDOMB

Ha a térképet nézzük, akkor egy védelmi vonalat fedezhetünk fel, egy földvárláncot. Miskolcról indulva észak felé haladva Felsõzsolca, Onga, Újcsalános, Felsõdobsza, Hernádbûd, Leányhegy, Tóhegy, Süllyedt-Bánhegy, Telkibánya, és Abaújvár földvárait találjuk. E települések között járva még az avatatlan szem is felfigyelhet olyan terepváltozatra, amely hajdan erõdítés, vagy földvárként szolgált. Felsõdobsza is egyik láncszeme lehetett ennek a védelmi vonalnak.

Legkorábbi ismert adataink szerint 1835 körül a "halmokban" több felsõdobszai lakos ásott. A századforduló idején (20.század) néhány helyen egyaránt kõkori földvárként és gazdag bronzkori telepként szerepelt. A legújabb kor meghatározás már a középsõ bronzkorba helyezi a lelõhely korát.

Felsõdobsza községtõl délkeletre a meredek part felett széles fennsík terül el. Ennek szélén különálló, keskeny, hosszan elnyúló gerinc ugrik ki, a Várdomb. A domb erõsen bolygatott, az egykori földvárnak ma már csak erõsen megcsonkított maradványa áll. Jelenlegi hossza kb. 40 m, szélessége 8 m, felszíne sima, füves. A keskeny gerinc oldala körös-körül igen meredek, többnyire szakadékos. Az újkorban sokat lebányásztak belõle, keleti oldalába négy pincét vágtak.

ALSÓVADÁSZ VÁRDOMB

Az 1906-os alsóvadász Várdombon végzett ásatásokból 364 db õskori tárgy került be a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezután még két feltárásról számoltak be. 1979-ben Simán Katalin vezetésével hitelesítõ-leletmentõ ásatás keretében egy 5x5 méteres terület 3 m mélységig történõ kutatására került sor, ahol az érintetlen talajig jutottak el. Egymás alatt öt települési réteg bontakozott ki, mindegyikben egy-egy ház maradványait tárták fel.
Alsóvadász község központjától nyugatra a falu széle feletti dombtetõ déli összekeskenyedõ nyúlványát nevezik Várdombnak. A domb déli oldalába borospincéket vájtak, a község felé esõ keleti oldalában pedig temetõ található. A Várdomb alakja szabályos kör, árokkal körülvéve. Az ásatás eredményei szerint a kora bronzkori hatvani, majd az ottományi kultúra telepedet meg a dombon.

FELSÕVADÁSZ VÁRDOMB

A hely Várdomb elnevezése már általánosnak tekinthetõ, de még elõfordul a korábbi "Földvár"-ként történõ szerepeltetése is.
A lelõhelyet elõször Szendrei (Wágner) János említette 1879-ben, majd több régész is ismertette, hol földvárként, hol várként.
1978-ban homokbányát nyitottak a Várdombon, ahol ekkor több cserép került elõ. A terepbejárás alapján talált leletek az újkõkori bükki kultúrába és a bronzkorba voltak sorolhatók. 1982-tõl 1984-ig három éven át folytatólagos ásatásokat vezetett S. Koós Judit. Viszonylag nagy számú és gazdag leletanyag került elõ, melyek között agyag-, kõ-, és csonteszközök, állatfigurák és különféle használati tárgyak, továbbá kilenc csontvázas sírt is sikerült feltárni, amelybõl kettõ rézkori, a többiek pedig bronzkoriak voltak. A vár alakja hosszúkás, ovális, hossza 90-100 m, szélessége 50 m lehetett. Északkeleti oldalán a folytatódó fennsík felõl mesterséges árok védte. Ez ma már annyira betöltõdött, hogy a vártetõhöz viszonyított mélysége alig egy méter körüli. Az ásatás magának az erõdítésnek a vizsgálatára nem terjed ki.

FONY - SÜLLYEDT-BÁNHEGY ÕSKORI

Erre a lelõhelyre irodalmi adatot nem ismerünk. Elsõ ízben 1982-ben említették, hogy a Bánhegyen sánc van. Kormos Sándor hejcei lakos a település történetével foglalkozva említi a Bánhegyet, mint amelyen valószínûleg õskori vár van. 1993. augusztus végén járták be a hegyet, és az ún. Süllyedt-Bánhegyen valóban egy õskori sánccal is erõsített lakótelepet találtak, melyet nem sokkal késõbb felmértek.
A 7. képen látható a település alsó és felsõ része, ahol mindkét helyen sok õskori cserép található a felszínen. Közelebbi kormeghatározásra alkalmas darab egyenlõre nem került elõ. A sáncvár korára vonatkozóan földrajzi helyzete alapján leginkább a késõ bronzkor jöhet számításba. (Nováki-Sándorfi)

HERNÁDBÜD - VÁRDOMB ÕSKORI

Hernádbüd község északkeleti vége felett húzódik a Gata nevû széles dombhát, ezért találkozunk Hernádbüd-Gata elnevezéssel is, meg Gibárt-Várdomb és Gibárt földvár jelöléssel is. Jelenleg Hernádbüdhöz tartozik.

Elõször Rómer Flóris jegyezte fel 1867-ben, mint árokkal körülvett õskori erõdöt.
Azóta sokan bejárták és leírták.
A lelõhely egész környéke napjainkban szántóföld, melynek következtében a földvárat nagy mértékben szétszántották. Az egész területen sok õskori cserép található a felszínen. A földvár a korai bronzkorba (hatvani kultúra) tartozik. (Nováki - Sándorfi)
A bronzkorra jellemzõ jelenségre Kalicz Nándor hívta fel a figyelmet, miszerint az erõdített várhoz egy nagyobb nyílt telep is csatlakozott, és a kettõt mély árok választotta el. Ez az elrendezés a jelenlegi földvárainknál a mai napig felfedezhetõ.

A felhasznált irodalom szerzõi:

NOVÁKI GYULA 1926-ban született, régész.
A Dunántúlon és Észak-Magyarországon számos földvárban végzett ásatást és eredményeit cikkekben és tanulmányokban tette közzé. Több száz várat bejárt, felkutatott a terepen és egyike volt azoknak, akik kidolgozták a földvárak kormeghatározásának sajátos tipológiáját (típustan).

SÁNDORFI GYÖRGY 1932 - 1993, mérnök.
Mûszaki végzettsége mellett a magyar várak iránti érdeklõdése hamar feltámadt. Mérnöki szaktudására támaszkodva dolgozott ki egy olyan módszert, amellyel az egyes várak felmérésének idejét rendkívüli módon lecsökkentette. Így vált lehetõvé az, hogy az elmúlt húsz év alatt 170 várat mért fel Nováki Gyulával és más munkatársakkal.

 

SAJÓ - BÓDVA - ORSZÁGHATÁR KÖZÖTT : 4 vár

Vár neve Kora Irodalma
1./ Szögliget Óvár I. õskori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
2./ Kelemér Mohosvár középkori Nováki-Sárközy 1998
3./ Putnok - Pogonyi-Puszta Vízivára B. Hellebrandt Magda 2001
4./ Sajógalgóc Nováki-Sándorfi 1992

SAJÓ- TISZA- MEGYEHATÁR KÖZÖTT: 30 vár

5./ Sajónémeti-Várhegy középkori Nováki-Sándorfi 1992
6./ Sajómercse-Vár középkori Nováki-Sándorfi 1992
7./ Uppony-Földvár középkori Nováki-Sándorfi 1992
8./ Dédestapolcsány Földvár
Verebce-bérc õskori Nováki Gyula 1988
9./ Bánhorváti-Földvár õskori Nováki-Sándorfi 1992
10./ Arló-Várhegy középkori Dobosy László 1975
11./ Borsodnádasd-Vajdavár õskori Nováki-Sándorfi 1992
12./ Kazincbarcika-Várhegy középkori Nováki-Sándorfi 1992
13./ Sajószentpéter-Korcsolyás középkori Nováki-Sándorfi 1992
14./ Szirmabesenyõ B. Hellebrandt Magda 2000
15./ Bükkszentlászló Nagysánc õskori D. Matuz Edit 1994
16./ Felsõzsolca Miskolc - Várdomb középkori Nováki-Sándorfi 1992
17./ Miskolc-Tapolca - Leányvár középkori Nováki-Sándorfi 1992
Miskolc-Tapolca - Várhegy õskori Nováki-Sándorfi 1992
18./ Kisgyõr - Halomvár középkor Nováki-Sándorfi 1992
Kisgyõr - Hársasvár õskori Nováki-Sándorfi 1992
19./ Cserépfalu - Mésztetõ õskori Nováki-Sándorfi 1992
20./ Sály Latorvár - tetõ õskori Nováki-Sándorfi 1992
Sály Örsúr vára középkori Gádor Judit 1987
Sály Léleklyuk-tetõ középkori Nováki-Sándorfi 1992
21./ Bükkaranyos Földvár õskori Kemenczei Tibor 1984
22./ Vatta - Testhalom õskori Nováki-Sándorfi 1992
23./ Emõd Nagyhalom õskori Nováki-Sándorfi 1992
24./ Bükkábrány Nagy Temetõ középkori Nováki-Sándorfi 1992
25./ Tard - Tatárdomb õskori Nováki-Sándorfi 1992
26./ Mezõcsát - Laposhalom õskori Nováki-Sándorfi 1992
27./ Hejõkürt - Földvár Pusztai Tamás
28./ Tiszakeszi - Szódadomb õskori Nováki-Sándorfi 1992
29./ Borsodivánka Nagyhalom középkori Nováki-Sándorfi 1992
30./ Tiszabábolna-Fehérló-Tanya õskori Nováki-Sándorfi 1992

BÓDVA - HERNÁD - ORSZÁGHATÁR KÖZÖTT: 9 vár

31./ Onga -Kettõshalom
32./ Alsóvadász-Várdomb õskori Sárközy-Nováki 2001
33./ Encs-Fügöd Várdomb õskori Nováki-Sándorfi 1992
34./ Edelény Derékegyháza õskori Nováki-Sándorfi 1992
Edelény Ludmilla-dûlõ õskori Nováki-Sándorfi 1992
Edelény Borsodi vár középkori Nováki Gyula 1992
35./ Felsõvadász - Várdomb õskori Koós Judit 1984
36./ Méra - Földvár õskori Sárközy-Nováki 2001
37./ Meszes - Várhegy középkori Sárközy-Nováki 2001

HERNÁD - BODROG - ORSZÁGHATÁR - MEGYEHATÁR KÖZÖTT : 15 vár
38./ Abaújvár középkori Gádor-Nováki 1980
39./ Telkibánya - Cser-hegy õskori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
Telkibánya - Templomdomb középkori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
40./ Fony - Süllyedt-Bánhegy õskori Sárközy-Nováki 2001
41./ Boldogkõváralja - Tóhegy õskori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
- Leányhegy õskori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
- Szentiváni-Földvár Vártúrák kalauza 1975
42./ Hernádbüd - Várdomb õskori Sárközy-Nováki 2001
43./ Felsõdobsza - Várdomb õskori Sárközy -Nováki-Sándorfi 1997
44./ Szerencs - Taktaföldvár középkori Csorba Csaba-Nováki 1978
- Árpád-halom középkori Csorba Csaba-Nováki 1978
45./ Tállya - Mekecsvár õskori Nováki-Sándorfi
- Óvár Nováki-Sándorfi
- Szokolya Nováki-Sándorfi
46./ Tolcsva - Földvár õskori

Megyénk területén 46 helységben 58 földvárról találtunk adatot, a gyûjtés még folytatódik és várható ezek számának növekedése.